2005-ig 68 olyan ügyet regisztráltak, mely során a gyilkos alvajárás közben végzett az áldozatával. Az első alkalom, amikor egy gyanúsítottat ezzel az ürüggyel mentettek fel a vád alól, a XIX. század közepén történt, természetesen az Amerikai Egyesült Államokban.

1846. március 24-én a 22 éves Albert J. Tirrell már 3 hónapja őrizetben volt szeretője kegyetlen meggyilkolásának vádjával. Ezen a napon vállalta el az ismert ügyvéd, Rufus Choate a gyanúsított védelmét. Addigra már egész Boston ismerte a bűntett tényeit: 1845. október 27-én hajnali fél ötkor a 21 éves Mary Ann Bickford holttestét megtalálták egy bordélyházban.

Egy prostituált kegyetlen halála

A nőt hanyatt fekve találták hálóingben, nyakát fültől fülig felvágták egy borotvával olyan mélyen, hogy csaknem elvált a feje a testétől. A szoba levegője megtelt füsttel, mivel valaki felgyújtotta a nő ágyát, melynek lábánál megtalálták a véres borotvapengét. A tűz miatt, melyet viszonylag rövid időn belül eloltottak, az áldozat haja, bőre megperzselődött. Az egyik fülét megmetszették, és hiányzott a fülbevalója is. Egy férfimellény és egy sétabot volt még a tett helyszínén, szintén vérrel borítva.

Kép: ranker.com

Albert Tirrellt szemtanúk látták aznap éjjel az áldozattal, de hajnalban már hűlt helyét találták. Valaki felfigyelt rá, hogy egy istálló bérlőjével alkudozik. Slamasztikában volt, és menekülni készült - vallotta később. Dél felé lovagolt szülővárosába, Weymouth-ba, a családja elrejtette a rendőrség elől, és pénzt adtak neki, hogy mihamarabb el tudja hagyni az államot. Másnap észak felé vette az irányt, és Montreálból azt írta, hogy Liverpoolba szándékozik elhajózni, de tervei meghiúsultak, hiszen a hajó legénysége a rossz időjárás miatt visszafordult, és New Yorkban kötöttek ki. Ott felszállt egy másik hajóra, mely New Orleans-be tartott, ahova azonban nem érkezett meg. Louisianában kiszagolták, hogy a szökevény odatart, így december 5-én letartóztatták a Mexikói-öböl felé tartó hajón. A bostoni újságok nyilvánosságra hozták az elfogott férfi kilétét: Albert J. Tirrell, Weymouthból.

Kép: National Police Gazette

A botrányos pár

Tirrell és Mrs. Bickford Bostonban hírhedtek voltak a botrányaikról, párként és egyénileg is. Az a hír járta róluk, hogy rettenetes morális fertő jellemezte őket. A jómódú Tirrell nős volt, és két gyermek édesapja, de már fiatalabb korában ismert volt nyughatatlan természetéről. Apja halálakor 8000 dollárt örökölt, melynek nagy részét a barátnőjére költötte, akivel a család háta mögött tartott fenn kapcsolatot.

Kép: Murder by Gaslight

Mary 16 évesen ment hozzá James Bickfordhoz, akivel Bangorban, Maine államban telepedtek le. Közös gyermekük csecsemőkorában elhunyt. A család igyekezte vigasztalni a fiatalasszonyt, így elhívták Bostonba, ahol azonnal beleszeretett a nagyvárosi létbe. Hazatérve közölte férjével, hogy Bostonban szeretne letelepedni, többé már nem elégedett meg az addigi szerény körülményekkel. Hamarosan örökre elszökött Bostonba, egy üzenetben búcsúzott el férjétől, de nem adta tudtára hollétét, mivel akiknél megszállt, nem tudták, hogy egyáltalán férjnél van.

Kép: Boston Daily Mail

Egyedülálló nőként megélni egy nagyvárosban abban az időben nem volt ám egyszerű, így összeállt egy férfivel. Miután szakítottak, kéjnőként kezdett el dolgozni Bostonban és New Bedfordban, mígnem megismerkedett Tirrellel, aki elhagyta feleségét és gyermekeit Maryért. Marynek a felsőbb körökből voltak a kliensei, ami elég jól jövedelmezett, olyannyira, hogy cselédet és drága ruhatárat engedhetett meg magának. Bickford Bostonba ment felkutatni a feleségét, de amint megtudta, hogy Mary egy bordélyban keresi a pénzét, inkább hazament a nő nélkül.

Házasságtörés és meg nem engedett együttélés

Tirrell is hamarosan Bostonba költözött, hogy közel lehessen szeretőjéhez, majd összeköltöztek, és úgy éltek, mint férj és feleség, csapodár és szenvedélyes viszonyt folytatva. Mindenhol álnéven adták ki magukat. Mary nyilvánvalóan nem akarta feladni hivatását, ami Tirrellt bosszantotta, emiatt sokat veszekedtek, a férfi még bántalmazta is az asszonyt. De Mary egyszer beszélt arról, hogy még azt is élvezi, amikor Tirrellel veszekednek. 

1845. szeptember 29-én a férfit letartóztatták házasságtörésért és erkölcstelen együttélésért. A rokonai, köztük a felesége, és a barátai az eljárás felfüggesztését kérték, abban a reményben, hogy az eltévelyedett férj megjavul, így feltételesen szabadlábra helyezték. Ezután Tirrell már szaladt is Mary lakására, ahol a nőt hamarosan holtan találták.

Kép: Smithsonian

A védelem stratégiája

A nyilvánosság a férfi ellen fordult, javarészt amiatt, hogy elmenekült az igazságszolgáltatás elől. Ügye nagy hírverést kapott, és mindez Rufus Choate tudomására jutott, aki nagy érdeklődéssel vetette bele magát Tirrell védelmébe. A férfi elfogadta Choate szolgálatait, aki köztudottan nagyszerű ügyvéd volt, és előtte massachusettsi szenátorként is dolgozott, valamint híres volt gyors beszédéről. Choate védelme azon alapult, hogy Tirrell krónikus alvajáró volt, ami már egészen fiatalkora óta jellemezte. Ha meg is ölte Maryt, azt olyan állapotban tette, amiért nem vonható felelősségre.

Kép: Rufus Choate, gutenberg.org

A tárgyalás első napján a vád számos tanút idézett, de azért még maradt hely a kételyeknek. A halottkém szerint Mary nyaki sérülését akár önkezével is okozhatta, ezt a lehetőséget nem tudta kizárni. Egy Mary Head nevű nő, aki az áldozat szállása mellett lakott, tanúsította, hogy Tirrell a gyilkosság reggelén becsengetett hozzá. A férfi furcsa dolgokat beszélt, ijesztő, gargalizáló hangokat adott ki, amitől a nő megrémült. Elmondása szerint olyan volt, mintha aludna. A legkülönösebb emlékről Tirrell sógora számolt be: amikor a férfi hazamenekült, azt mondta, hogy a házasságtörési per elől menekül. Mikor közölték vele, hogy gyilkosságért körözik, gyakorlatilag sokkot kapott a hírtől.

A védelem nyitóbeszédében Mary bonyolult, erkölcstelen személyiségét boncolgatta, többször megismételte a lehetőségét annak, hogy a lány a saját torkát vághatta fel, és állította, hogy az öngyilkosság az ilyen karakterű embereknél mondhatni természetes halálnak tekinthető. Kitért arra, hogy Tirrell egyenes és tisztes férfi volt mindaddig, míg a sors össze nem hozta az áldozattal, akinek sikerült őt elcsábítania, romlott és buja módszereivel megbabonáznia. Igazából a végkövetkeztetés az volt, hogy Mary volt rossz hatással a férfire. Ez az érvelés egyezett a korabeli viktoriánus Amerika erkölcsi gondolkodásmódjával, ugyanis akkoriban rettegtek a városi prostitúció egyre nagyobb térhódításától és a morális romlástól. A városlakókkal el lehetett hitetni, hogy Mary ugyanolyan gonosz volt, mint a gyilkosa.

Kép: Criminal Encyclopaedia

Az alvajáró különös tettei

Ezután tértek rá az alvajárásra, mely a védelem bevallása szerint is különös védekezés volt. Nagy Sándor, La Fontaine, Condillac, Franklin ... mindről tudvalevő, hogy alvajárók voltak. Tirrell családtagjai egytől egyig előhozakodtak valamilyen emlékkel, mely szerint a férfi öntudatán kívül különös, időnként félelmet keltő dolgokat tesz, miközben alszik. 6 éves kora óta alvajáró, ez a jelenség pedig évről évre gyakoribbá és súlyosabbá vált. Egyik alkalommal megragadta az öccsét, máskor leszakította a függönyt, vagy betört egy ablakot. Előfordult, hogy az egyik unokatestvérét kivonszolta az ágyból, és késsel megfenyegette. 

A Harvard dékánja mindezt igyekezett tudományosan is alátámasztani, elmondta, hogy az alvajáró éjszaka felkelhet az ágyából, képes felöltözni, akár gyilkolni, tüzet gyújtani, majd elmenekülni, pont ahogyan Tirrell tette. Majd azzal is érveltek, hogy nem volt szemtanú a gyilkosság elkövetésekor, nem látta senki, hogy Tirrell ölte volna meg Maryt. Nem találtak a férfinél vérnyomokat, és a vádlott sem tett beismerő vallomást.

Az esküdtszék dönt

Az esküdtszék két órára visszavonult, és végül felmentették Tirrellt a vád alól.  Hogy ki volt a gyilkos? Arra a mai napig nincs valódi bizonyíték. Az ügy precedensként szolgált a későbbi hasonló esetekhez.

Kép: a bostoni bíróság épülete, ranker.com

1847-ben Tirrellt újra bíróság elé citálták, ezúttal a bordélyházi gyújtogatás vádjával. A védelem ugyanígy építette fel a stratégiát, hiszen senki sem látta, hogy a férfi gyújtotta volna fel Mary szobáját. Így Tirrellt újra felmentették. A tárgyalások után Choate levélben kérte védencét, hogy a tiszteletdíjának elengedi a felét, mert túlságosan is könnyen ment az esküdtek meggyőzése. Idővel Tirrell nem tagadta a házasságtörést és a meg nem engedett együttélést, melyért aztán három év kemény közmunkára ítélték, és ezután el is tűnt a nyilvánosság szeme elől.

Forrás: Smithsonian, www.ranker.com, Murder in Gaslight, Wikipedia