Hedy Lamarr osztrák származású színésznő, a régi Hollywood természetes szépségéről ismert alakja, akinek nevéhez fűződik az a kommunikációs technológia, melyen a GPS, a WiFi és a Bluetooth alapul.
Olyan filmekben aratott sikert, mint a Sámson és Delila vagy a Fehér rakomány, ám tudományos teljesítményét hosszú ideig figyelmen kívül hagyták. Hedwig Eva Maria Kieslerként született 1914. november 9-én Bécsben egy módos zsidó családba. Bankigazgató édesapja rengeteg figyelmet szentelt egyetlen gyermekének. Arra tanította, hogy nyitott szemmel járjon-keljen a világban. Hosszú sétáik alatt különféle gépek működéséről, például a nyomdagépekről és az autókról mesélt neki. Ezek a beszélgetések alakították a kislány gondolkodásmódját, és már ötévesen azon kapták, hogy a saját zenegépét darabjaira szedi, majd újra összerakja, hogy megérthesse a működését. Zongorista édesanyja pedig a művészetekbe vezette be, balett- és zongoraórákra járatta.
16 évesen a szépségének köszönhette, hogy Max Reinhardt rendező felfedezte. Berlinben színészetet tanult, és 1930-ban megkapta első kis szerepét A pénz az utcán hever c. filmben. Széleskörű ismertségre csupán 1932-ben tett szert, a vitatott Extázis c. filmben nyújtott alakításáért.
Hamarosan a színésznő nagy rajongója lett Fritz Mandl, osztrák fegyvergyáros. 1933-ban összeházasodtak, de házasságuk rövid életűnek bizonyult. Lamarr azt nyilatkozta a kapcsolatról, hogy tisztában volt vele, hogy nem lehet sohasem színésznővé, amíg Mandl felesége. Férje totális egyeduralkodó volt házasságukban, Lamarr csupán játékszere volt, nem volt saját élete, és úgy tekintett rá, mint akinek irányításra volt szüksége. Boldogtalan volt, a férje barátainak és botrányos üzletfeleinek - akik némelyike a náci párt tagja - a fogadásakor ugyan mosolyt erőltetett magára. 1937-ben Londonba menekült Mandl elől, ám magával vitte azt a tudást, melyet ezeken az összejöveteleken hallott a háborús fegyverkezésről.
Londonban bemutatták Louis B. Mayernek, az MGM Studio vezetőjének. Ezzel a találkozással bebiztosította a helyét Hollywoodban. Elbűvölte az amerikai közönséget bájával, szépségével, és a kiejtésével. Hollywoodban rengeteg ismert és különc személyiséggel megismerkedett, köztük volt a pilóta Howard Hughes.
Elsősorban Hughes tudományos újítások iránti lelkesedése fogta meg, aki inspirálta és motiválta is Lamarrt. A színésznő otthon is és a felvételek szüneteiben is különböző dolgok feltalálásával töltötte az idejét. Hughes magával vitte repülőgépgyárakba, és bemutatta a folyamatban részt vevő tudósoknak. Míg Lamarr indítéka az innováció volt, Hughes gyorsabb repülőgépeket szeretett volna előállíttatni, és eladni az amerikai hadseregnek. Lamarr tanulmányozta a leggyorsabb madarakat és halakat, melyek uszonyát illetve szárnyát kombinálva új repülőgép szárnyakat tervezett.
Lamarr szárnyalt, többek között feltalált egy továbbfejlesztett stoplámpát és egy Coca Colához hasonló szénsavas üdítőt. Mindazonáltal legjelentősebb találmánya a második világháborúnak köszönhetően jött létre.
1940-ben Lamarr egy vacsorán megismerkedett George Antheillal, aki szintén feltaláló és egyben különc figura volt. Lamarrhoz hasonlóan őt is az újító szellem vezérelte. Több közös témájuk is volt a színésznővel, de mindkettejüket legfőképpen a háború foglalkoztatta. Antheil emlékei szerint Lamarr kijelentette, hogy rosszul érzi magát azért, mert míg ő itt Hollywoodban hatalmas összegeket keres, másokat a háború nyomorúsága sújt. Mandllal való házassága most előnynek bizonyult abból a szempontból, hogy a vendégségek során nagy ismeretre tett szert a fegyvergyártás terén. Így közösen elkezdték törni a fejüket, hogyan segíthetnék győzelemre a szövetségeseket.
Végül egy olyan kommunikációs rendszert találtak fel, mely a torpedókat a célpontokhoz irányítja. A torpedózás nehézségekbe ütközött, mivel a frekvencia zavarásával a lövedékeket az ellenség el tudta téríteni, így azok nem értek célba. Lamarrék rendszere magában foglalta a frekvenciák gyors váltogatását az adónál és a vevőnél egyidejűleg lyukszalag segítségével. 1942-ben benyújtották a szabadalmat, ám a haditengerészet nem vette igénybe a technológiát. Inkább arra biztatták Lamarrt, hogy ha már annyira szeretné támogatni a háborút, inkább használja fel a szépségét hadi kötvények népszerűsítésére.
Lamarr szabadalma azelőtt lejárt, hogy egy fillért is látott volna belőle. Míg filmsikerei folyamatosak voltak, feltalálói teljesítményét sokáig nem ismerték el. Csupán a halála előtti években kapott díjat érte. 1997-ben az Electronic Frontier Foundation a technika úttörőjének járó kitüntetést adományozta neki. Ő lett az első női kitüntetettje a BULBIE Gnass Spirit of Achievement Bronze Award-nak, azaz a Feltalálói Oscar-díjnak szintén 1997-ben. 2014-ben, halála után 14 évvel fogadták be a National Inventors Hall of Fame köreibe.
Ha tetszett a bejegyzés, kövess a Facebookon is!
Képek: Pinterest
